A kondenzációs készülék hasonlít egy „turbós” kazánra, de mivel ez a készülék az égés során keletkező, az égéstermékben lévő vízgőz energiatartalmát is hasznosítani tudja, még jobb hatásfokkal tud hőenergiát előállítani. Ez a gyakorlatban akár 11% többletet is jelenthet. A kondenzációs készülékek fő ismérve, hogy alacsony hőmérsékletű fűtési rendszereken tudnak hatékonyan működni, mint padló- vagy falfűtés. Radiátorok alkalmazása esetén kellően nagyra méretezett felületekkel lehet elérni, hogy alacsony vízhőmérséklet esetén is megfelelő teljesítményt tudjon leadni a fűtőtest. A kondenzációs kazánnak is általában saját égéstermék elvezető/friss levegő beszívó rendszere van, de van olyan megoldás is, amikor a meglévő kéményjáratot, benne egy saját béléscsővel használjuk fel illetve eleve kondenzációt elviselő épített kéményt alkalmazunk.

A hőszivattyú a környezetből – talajból, vízből, levegőből – kinyert hőt hasznosítja. Több típusa létezik, aszerint különböztetjük meg őket, hogy honnan nyerik a hőt. A talaj-kollektoros vagy talajszondás rendszer a földből vonja el a hőt, a vizes hőszivattyú tóból, folyóból vagy fúrt kutas talajvízből, a levegős hőszivattyú pedig a levegőből hőtartalmát hasznosítja. Az elvont energiát mindhárom típus egy közvetítő közegnek, általában a fűtési rendszer vizének adja át. Vannak berendezések, melyek fűteni és hűteni is tudnak. Hatékonyságuk akkor a legmagasabb, ha alacsony előremenő hőmérsékletet kell előállítaniuk. Ez a kazánoknál alacsonyabb hőmérsékletet főleg sugárzó fűtések, fal-, mennyezet- és padlófűtésen alkalmazását követeli meg.

Ez a kazán egy olyan berendezés, amely különféle tüzelőanyagok – fa, szén, briket, pellet, stb. – elégetésével termel hőt és adja át ezt egy másik közeg (víz) segítségével a fűtendő térnek. Maga a készülék, kialakításából fakadóan, általában az épület alárendelt helyiségében kap helyet. További segédberendezések (pl. szivattyú) segítségével gondoskodik a fűtés, illetve a melegvíz-ellátásról. A szilárd tüzelésű kazán nem egyértelműen jelent kisebb fűtési költséget, mint egy jól megtervezett és kivitelezett gázos fűtési rendszer.

A szilárd tüzelésű kazánok is gondoskodhatnak egy épület központi fűtéséről, megfelelő gépészeti tervezéssel szinte hasonló komfortfokozatot érhetünk el, mint a gázkazánokkal. A modern berendezéseket nem kell őrizni, mint régen. Maga az égés elektronikus szabályzással biztosított az egyenletes égés- és hőmérsékletért. A normál fatüzelésű kazánban (ahogy a kandallóban vagy cserépkályhában is) a tűztérben zajlik le az égés, ventilátor nélkül. A faelgázosító kazánban szabályozott körülmények között történik az égés, egy ventilátor adagolja a szükséges levegőt aszerint, hogy milyen üzemben vagyunk és mennyi az előremenő vízhőmérséklet-igény. Két tűzterük van, az elsődleges és a másodlagos égésnek köszönhetően hatásfokuk magas és kevésbé környezetszennyező. A faelgázosító kazánban kb. kétszer annyi ideig ég a fa, mint a hagyományos kazánban, ezért a tüzelőanyag felhasználás (a hagyományoshoz képest) akár a fele is lehet.

Ahogy a technika fejlődik, az elektromos árammal működő fűtési rendszerek úgy lesznek egyre gazdaságosabbak és olcsóbbak. Ha rendelkezésre áll megfelelő zöld-áramtarifa. A burkolat, esetleg vakolat alá szerelhető fűtőpanel minimális energiafelhasználással (néhány 100 watt) is működhet. Az infra-panel olyan elektromos árammal működő fűtőtest, amely a hőenergiát az infra tartományban sugározza és azok csak a tárgyakon, szerkezeteken fejtenek ki „érezhető” hőt. A vékony fűtőtestet általában a mennyezetre vagy falra szerelik. Elektromos árammal táplálhatunk még „olaj-radiátort” (olaj a közvetítő közeg), hősugárzót, de tudnunk kell, hogy ezek a készülékek egy-egy helyiség fűtésre, temperálásra alkalmasak. Annak ellenére, hogy hatásfokuk közel 100 százalékos, működtetési költségük mégis magasabb lehet, mint egy más energiahordozót használó központi fűtésnek.